Jive

A jive mára már nemzetközileg elismert neve a sokféle eredetileg afroamerikai táncnak. Ide tartozott a lindy hop, blues, swing, a boogie, boogie-woogie, a jitterbug és bebop. Az ötvenes évektől ezeket követte a rock’n ’roll. Az USA-ban népszerű táncokat amerikai katonák hozták Európába 1940 táján. A kritikusok azonban mérsékeltebb formát kerestek így végül angol tánctanárok kifejlesztették a valamivel lassabb zenére táncolható elegáns, de mégis lendületes jive-ot. 1968-ban vették fel a latin-amerikai táncok versenyprogramjába. Gyors, lendületes, magával ragadó tánc, így főleg a fiatalok körében népszerű a tánciskolákban. ütem: 4/4 Tempó: 40-46 ütem percenként A legősibb standard tánc a keringő. A XIX. század táncéletét a keringő mellett a polka és a galopp uralta. A forradalmi pezsgés a XX. században indult meg. Az első táncformák Amerikából kerültek át Európába, így például a Tangó 1907-ben, a Onestep 1910-ben és a Ragtime 1912-ben. Az első világbajnokságot 1909-ben rendezték Párizsban, majd a másodikat 1910-ben Nizzában, azonban az I. világháború alatt Franciaországban és Németországban betiltották a táncot. Más volt a helyzet Angliában, ahol elfordultak a klasszikus balettalapoktól és a természetes mozgásformákhoz közeledtek. A régi táncok körtánc jellegét felváltották a haladó mozgások, melyek eleinte még féltalpra helyeződtek. A táncok kisebb alkotórészét adták a forgások. A Foxtrott, amely a Ragtime-ból nőtt ki, gyorsan az “angol stílus” meghatározója lett. AzAngolkeringőnél, mely a Boston továbbfejlődéséből keletkezett, a tág tér és a forgó lépések dominálnak, míg a Bostonra az egyenes vonalú irány volt a jellemző. ATangó mindenekelőtt kubai és argentin néptáncokból fejlődött ki és indult hódító útjára. 1929-től a táncversenyeken a standard kategóriában azAngolkeringőt, Tangót, Slowfoxot, Quickstepet és a Bluest táncolták. A táncok fő ismertetőjele a könnyedén kivitelezett természetes és dinamikus továbbhaladás volt. 1929-től Németország, Skandinávia, Hollandia, Belgium és Franciaország is követte az angol stílust, melynek terjesztéséről Alex Moore gondoskodott. Az amatőr és profi versenyek szétválása a 30-as években kezdődött. A lépéseket ekkor már szakkönyvekben rögzítették. Döntő esemény volt 1951-ben a Bécsi keringőfelvétele a standard táncok közé, amelyet egy német tánctanár, Paul Krebs koreografált. Az egyes versenytáncok tempóját 1954-ben a Nemzetközi Tánctanár Szövetség határozta meg.