Táncaink

Az igazi latin-amerikai táncok – mint például a Samba, Rumba és a Mambo – hazája Afrika. Jellemző rájuk, hogy kiemelt hangsúlyt kap a mozgásban a testrészek izolációja, ellentétben az európai táncokkal, ahol a mozgás a test központjából indul ki. Az afrikai táncot, mint kultúrértéket a rabszolgák vitték az új hazába, Dél-Amerikába a XVII. és XVIII. században. Ezzel szemben az Észak-Amerikába telepített feketéknek hosszabb idő kellett ahhoz, hogy táncstílusukat a fehérek elfogadják. Csak a XIX. század végén kezdődött a fekete és fehér mozgáselemek összeolvadása az afro-amerikai táncstílussá, mely a nagy Jazz korszak kezdetét jelentette. A latin-amerikai táncok megjelenése Európában a húszas, illetve harmincas évek elején volt érzékelhető, amikor a Samba 1924/25-ben, és a Rumba 1931-ben először bukkant fel a báltermekben. Az áttörés csak a II. világháború után az ötvenes években következett be. Mindenekelőtt a franciák voltak azok, akik a Sambát, Rumbát, Mambot és Cha-Cha-Cha-t, valamint a spanyol Paso Doble-t anélkül formálták meg, hogy karakterüket illetően döntően megváltoztatták volna a táncokat. Az addig szokásos angol stílushoz képest annyi változás történt, hogy a nyitott tánctartás testkontaktus nélkül vagy csak korlátozottabb testkontaktussal, valamint a csípő- és medencemozgások elsődleges hangsúlyozásával kontúrozódott. 1955-től az Amatőr Európa Bajnokságokon valamint, 1960-tól a világbajnokságokon kezdetben négy táncot mutattak be, amelyeket főként a francia párok nyertek. A Rumba és a Tangó hovatartozásáról különböző vélemények hangzottak el. A Rumbát gyakran hatodik standard táncként emlegették, miközben a Tangó latin-amerikai eredete alapján negyedik táncként a latin táncokhoz soroltatott. Csak 1961-ben döntötték el, hogy a Tangó ötödik versenytáncként a standard táncokhoz tartozzon. Egyúttal a Cha-Cha-Cha, Samba, Rumba és Paso Doble mellett a negyedik latin-amerikai versenytáncnak nyilvánították. A Jive csak 1968-ban kapta meg az ötödik versenytáncként való elismerést az Amatőr Táncosok Világszövetségétől. Az 50-es évek végén a latin-amerikai táncok is felvételt nyertek a tánciskolák programjába s a fiatalok tömegesen özönlöttek a táncórákra. A latin-amerikai táncok technikájával az angolok is foglalkoztak, valamint ők alkották meg a ma is érvényes technikai alapokat. Walter Laird 1964-ben kiadott könyve, a Technique of Latin American Dancing jelentette az alapkövet. A Paso Doble-t a francia tánctanárok és a versenytáncosok stilizálták mostani formájára. Ma a latin-amerikai táncversenyeken a táncosok a Cha-Cha-Cha-t, Sambát, Rumbát,Paso Doble-t és a Jive-ot mutatják be, immáron 1968 óta.